Foci az óceán partján

Dél körül csendült fel a magyar himnusz Portimão városában, egy nem túl régen felépült iskola sportcsarnokában, a Bempostában. Ez a csarnok szolgált hivatalos helyszínül a Union SCIPT által szervezett futsal-Európa-bajnokságnak, melyet postás és távközlési cégek csapatainak írtak ki. A külsőségeiben is profi tornán a szervezők mindenre gondoltak: a megnyitón a csapatok előtt ,,bevonultak” a nemzeti lobogók, meghallgathattuk a himnuszokat is. A tornára a legtöbb csapat egyenruhában érkezett, akár azt is képzelhettük, hogy a nemzeti válogatottját küldte a  tornára Hollandia, Svájc, Lengyelország vagy Portugália.

A Lisszabonban töltött éjszaka után a szervezők jóvoltából egy kisbuszos városnézésben is részünk volt. Az útikönyvekben szereplő látványosságok megtekintése mellett természetesen a nagy lisszaboni stadionokat is megnézhettük, s emellett sofőrjeink temperamentuma miatt is sok izgalomban volt részünk. Kora este értünk a déli országrészbe, Algarvéba, ahol Portimão volt az otthonunk erre a hétre. Elfoglaltuk a szállást, majd – az itteni életritmusnak megfelelően - este 10 órakor még hivatalos program kezdődött: a csapatvezetők megbeszélése. Itt gyorsan kiderült, hogy a tornára érkező 8 csapat közül 5 profi, 3 pedig baráti társaság. A profi csapatok edzőkkel, gyúrókkal érkeztek, nagy hazai és némi nemzetközi futsalos tapasztalattal.

Az első meccsen meg tudtuk lepni az ellenfelet: a félidőben 1-0-ra vezettünk az erőtől duzzadó lengyelek ellen, de a végére kijött a különbség (1-6). Másnap reggel a későbbi tornagyőztes Holland Posta csapata ellen játszottunk, nem sok eséllyel (0-12). A hollandok más ritmusban és dimenzióban játszottak, a döntőben is a nagyon magabiztos portugál csapat ellen simán nyertek 7-4-re. Sajnos a meccs elején egyik játékosunk, Tatai Péter, súlyosan megsérül (Achilles-ín-szakadást szenvedett), így hát bepillanthattunk a portugál egészségügy működésébe is.

  Délután egy ki-ki mérkőzésen csillogtattuk tudásunkat a Portugál Telekom ellen. Sajnos elengedtük őket az elején (1-5), de utána hatalmas energiákat mozgósítva felzárkóztunk (4-5), ám mégsem tudtunk élni a kínálkozó lehetőségeinkkel, kinyíltunk, és a portugálok büntettek (4-7). Az utolsó mérkőzésre maradt a feladat, hogy ne hagyjuk el nyeretlenül Portugáliát. A görög csapatot bedaráltuk: az elején még tartották magukat, de nagy különbségű győzelem lett a vége (11-4). A 7. hely megszerezése reálisnak mondható. Csapatunk a torna legidősebb csapataként (40 éves átlagéletkorral) kis szerencsével és több futsaltapasztalattal előrébb is végezhetett volna .

Rengeteg élménnyel és tapasztalattal gazdagodtunk. Láttuk, hogy milyen magas szintű sportot lehet űzni vállalati kereteken belül. A meccsek jó hangulatúak voltak, a csapatok sportszerű légkörben játszottak, ritkán került sor büntetőrúgásra.

Ezúton is köszönünk minden támogatást, segítséget, köszönjük az érdeklődő és a drukkoló sms-eket!

A csapat:  Magyar Tamás (csapatkapitány), Szabó Miklós (a legjobb játékosunk), Adorján Gábor (a legjobb góllövőnk), Schuler Tamás, Rab Tibor, Tatai Péter, Nyers Csaba,  Jóvér János, Nagy József,Simkó Jánosés Lőrinc Tamás (csapatvezető).